Pózva Zala megye kicsi, de régi települései közé tartozik. Neve már az 1255. évi feljegyzésekben megtalálható. A település egyházkerületi szempontból kezdetben a török hódoltság után újjászervezett zalaszentiváni plébániához tartozott. Pózvát közigazgatásilag 1963. január elsejével Zalaegerszeghez csatolták, majd tíz évvel később 1973. január 1-én a Zalaegerszegi Plébániához való csatlakozás is megtörtént.

1994. december 11-ét megelőzően - 1956 decemberét kivéve - Pózván szentmisét arra alkalmas helyiség hiányában nem tarthattak. Változás a 1994-es évben történt, amikor is a lakosság igényét figyelembe véve három lelkes pózvai vállalkozó az 1924-ben épült általános iskola felújítását kezdeményezte, amely épület 1960 óta kihasználatlanul állt és nagyon elhanyagolt állapotban volt. Szándékunk megvalósítására létrehoztuk a Pózváért Alapítványt, melynek kiemelt célja a hajdani iskolaépület megmentése és hasznosítása volt. Az alapítvány szervezésében a volt iskolaépület felújítása 1994-ben megkezdődött, megteremtve annak lehetőségét, hogy az épületben egy helyiséget egyházi szertartások céljára kialakíthassunk. E szándék megvalósításához biztatást és támogatást is kaptunk a zalaegerszegi Mária Magdolna plébánosától, dr. Szabó Gyula atyától.

Az épület elkészülte után megkezdődött az imaház berendezése, melyet részben a helyi lakosság adományaiból, másrészt pedig a zalaegerszegi Mercédesz nővér segítségével biztosítottunk. A szükséges feltételek megteremtése után 1994. december 11-én kezdődött meg a rendszeres vasárnaponkénti istentisztelet megtartása. Az első szentmisét nagyszámú hívő részvételével dr. Szabó Gyula atya tartotta. Kezdetben minden hónap 3. vasárnapján volt szentmise, a közbenső vasárnapokon pedig igeliturgia. A szentmisék rendje időközben úgy módosult, hogy minden hónap első vasárnapján van szentmise, míg a közbenső vasárnapokon igeliturgia.