Vasvár már a római korban ismert település "Castrum Ferreum" néven híres erődítmény Pannóniában. A középkorban Szent István által szervezett várispánság központja, később Vas vármegye székhelye volt. Itt működött a vasvári társaskáptalan, amely hiteles helyi tevékenységet is folytatott. Alapítási okirata nem maradt fent, valószínű a 11. század végén szervezték meg.

Első említését, II. Endre 1217-ben kelt okleveléből ismerjük. Ez az oklevél Szent Mihály arkangyalról elnevezett templomról is beszél. A 16. században a török veszély miatt a káptalan Szombathelyre tette át székhelyét. Ide hozta levéltárát is. A káptalan temploma elhagyatottá vált. A település másik temploma a mai plébániatemplom, amelyet a domonkosok építettek fel. Szent Domonkos rendjét IV. Béla telepítette Vasvárra.

A szerzetesek kolostoruk és Szent Keresztről nevezett templomuk építését csak a tatárjárás után kezdhették el. Az idegen hadak portyázásai következtében a templom súlyosan megrongálódott. A rendi templom újjáépítésének segélyezésére 1500-ban VI. Sándor pápa bullájában hívta fel a híveket. A török csapatok állandó veszélyt jelentettek, ezért a szerzetesek 1557-ben elhagyták Vasvárt, és csak 1684-ben tértek ismét vissza.

A több mint 120 éves távollét után a domonkosok hozzákezdtek romos templomuk helyreállításához. A Kazó-féle egyházlátogatási jegyzőkönyv 1698-ban a Szent Keresztről elnevezett templomot még romos állapotúnak említi. A 18. században újból restaurálták, átépítették. Az átépítés során 1752-1755 között kapta a templombelső, a mai, barokk stílusú megjelenési formáját.

Az 1985-1989-es években a külső helyreállítási munkák során feltárták az eredeti 13. század végén készült kaput, valamint a két keletre néző román stílusú ablakot. Az északi homlokzatról eltávolították a később hozzáépített támpilléreket, és a nyugati kapuhoz hozzáépített díszes portálét. Meghagyták viszont a barokk átépítés során létesített ablakokat azzal a céllal, hogy a templom barokk jellegét megőrizzék.

A templom külső a 13. századi formájában áll előttünk, a belső sértetlenül őrzi a barokk stílusjegyeket.

Az egyhajós templom főoltára a megfeszített Krisztust ábrázolja a Kálvárián. Két barokk mellékoltára a Boldogságos Szűz és Szent Domonkos tiszteletére készült. A szószék hangvetőjén szintén a rendalapító Szent Domonkos és négy angyal szobra látható. A gyóntatószékek a rokokó művészet remekei.

Vasvár búcsújáró hely. Már a középkorban neves zarándokhely volt, akkor még mint a Szent Vér kegyhelye. Vasváron a zarándokok elsősorban a Szentkút völgyét keresik fel. A festőien szép, nyugalmat árasztó völgyben, eleinte fából épített kápolna állt. A jelenlegit - kőből készültet - 1900-ban a hívek adományából emelték.

A vasvári búcsújárást az újjáépített temetői Nagyboldogasszony templom felszentelésekor 1774-ben Batthyány József győri püspök nagyhatású beszéde indította el újból. A püspök szentbeszédének hatására a jelenlévők fogadalmat tettek, hogy évente elzarándokolnak Vasvárra a Boldogasszony tiszteletére.

Jelentős szerepet játszottak a búcsújárás történetében a Szentkút közelében élt remeték, akiknek imádságos, önmegtagadó élete távoli vidékekről is vonzotta a híveket.

A zarándokok az év minden szakában felkeresik a kegyhelyet. Sok hívő vesz részt a Mária neve napi búcsú előestéjén tartott gyertyás körmeneten, amely a plébániatemplomból indul a Szentkúthoz. A körmeneten résztvevők száma eléri a 10-15 ezret is. 

Az ősi búcsújáróhely Celldömölk mellett a Mária tisztelet szentély.

forrás: Zágorhidi Czigány Blázs: Vasvár Szűz Mária-Búcsújáróhely - Vasvári Római Katolikus Plébánia, Vasvár, 2001

Miserend