Vasegerszeg, Ivánegerszeg és Keményegerszeg egyesítéséből keletkezett kisközség. Mai temploma 1734-ben épült barokk stílusban. Egykor Vámoscsalád filiája volt, ma Hegyfaluhoz tartozik. A templom titulusa Szentháromság és Nagyboldogasszony. Szentélyében nagyon gazdag faragású szószék és Mária-oltár áll. Mindkettő 1727-ben készült Vizeki Tallián Adám jóvoltából.

Oltára különösen jelentős. Az oltármenza feletti predellával azonos szélességű felépítményt két kompozit fejezetű oszlop szegélyezi. A golyvás párkány felett aj: architektúra nem folytatódik, helyette hatalmas felhőív zárja a kompozíciót. Itt zárul az a gazdag szoborkompozíció, ami szinte eltakarja, elfeledteti a nézővel az építészeti vázat. Legalul egy kiterjesztett szárnyú pelikánt látunk, ami tulajdonképpen tabernákulum. Feje felett az oltárkereszt, szárnyai csúcsán kis angyalok ülnek. Kétoldalt nagyobb álló angyalok, aztán kis angyalok és angyalfejek láthatók.

A főalak Szűz Mária hátfalhoz rögzített, lebegni látszó kerek szobros alakja, aki felett a felhőíven Krisztus és az Atyaisten Mária felé nyújtja a koronát. Felettük a Szentlélek galambja, akinek sugarai a felhőkön is túljutva egészen a boltozatig érnek. A mozgalmas kontúrt oldalt a még a veretdísz emlékeit idéző indák is fokozzák. A kompozíciót Szent István és Szent László királyok a két átjáró felett álló nagyméretű szobra egészíti ki.

Az oltár összességében rendkívül festői. Egész elgondolására egy festészeti probléma szobrászatban való megoldási kísérlete a jellemző. Egy határozottan ilyen jellegű oltárcsoport valószínű első emléke Ukkon található. Ábrázolása a kereszt dicsőítése, s talán még a XVII. század végéről való. Hasonlók a torbágyi oltárok, a fertőszentmiklósiak, azután Vasboldogasszony és Szárazvám oltárai, az utóbbiak az egerszegihez témájukban is közelállók.

Olyan oltárok ezek, amelyek jórészt a török utáni első újjáépítési időszak máig megmaradt tanúi.

Miserend