Ják nemzetségének fia, István 1221-ben a szentgotthárdi cisztercita apátságban szerzetessé lett, és a pornói apátság kegyuraságát a szentgotthárdi apátságnak ajándékozta. Erről az adományozásról II. András (1205-1235) okmányt készíttetett, amelyet az Országos Levéltárban őriznek "Pinkavölgyi Okmány"-ként. Ez az okmány említi, hogy a Ják felé vezető út mellett áll: "Ecclesia Sancti Petri", a Szent Péterről elnevezett templom. A hagyomány szerint ez a templom volt egyike azon templomoknak, amelyeket Szent István király parancsára építettek. Ez a templom is áldozatul esett a tatárjárás pusztításának. A mai szentpéterfai templom felépítése az Ellerbach család nevéhez fűződik. Nagy Lajos király (1342-1382) 1369-ben a monyorókeréki uradalmat Ellerbach Konrád fiának adományozta. Ő valószínűleg 1380 tájékán építette fel a mai szentélyt és a sekrestyét. Mintegy száz évvel később Ellerbach Berthold átépítette, kibővítette a XIV. századi templomot, de tornyot nem épített hozzá. A szentély Parler-i hálóboltozattal, a hajó sík festett mennyezettel készült el. Az ablakok mérműves gótikus ablakok. A szentélyben a déli oldalon két szegmentíves ülőfülke, az északi oldalon gazdagon tagozott tabernákulum (pastoforium) nyert elhelyezést. A hálóboltozat záróköveiben a következő címerek láthatóak: az első Ellerbach Bertholdé, a donátoré, a második a lendvai Széchi Borbáláé, aki a donátor felesége, majd a Kanizsai család, a Szentgyörgyi és a Bazini család címerei következnek. Az 1688. évi Kazó-féle Canonica Visitatio eléggé romosnak találta a templomot. A hagyomány szerint - amelyet megerősített az 1981. évi feltárás - 1735-ben a templom leégett, csak a gótikus szentély kerámiája és a sekrestye vészelte át a tűzvészt. A hajó mennyezete és a tetőszerkezet teljesen leégett. A tűzvészt követő újjáépítéskor a hajót barokk boltozattal látták el, kialakították a kórust, és a templomhoz tornyot építettek. A szentély padlója alá kripta készült. A barokk oltárokat és egyéb berendezést Ausztriából kapta a templom. Kornfeind Vince plébános idejében, 1877-ben az oltárokat és a többi berendezési tárgyakat renoválták. 1980-tól a következő felújítások készültek el: a tetőszerkezet teljes cseréje, elektromos munkák, külső renoválás, padozat cseréje, oltárok restaurálása, új orgona építése.

Plébánosok:

1642-1674: Rattaich Mátyás
1674-1682: Pusarich Mihály
1682-1688: Leszkovczi János
1688-1692: Frankovics Mátyás
1692-1706: Lendvay József
1706-1710: Skilics Tamás
1710-1715: Dubreczky Fülöp Bernát
1715-1722: Csármán Jakab János
1722-1728: Knetics János
1728-1737: Schimatovics György
1737-1763: Kerschanicz György
1763-1778: Gerencsér Miklós
1778-1782: Schleger György
1782-1789: Karácsonyi János
1789-1809: Dobrovics Ferenc
1809-1811: Pirosics Fülöp
1811-1829: Martinkovics Antal
1829-1849: Blaskovits Máté
1849-1874: Szoldatics István
1874-1887. Kornfeind Vince
1887-1905: Hantó István
1905-1933: Strassner József
1933-1978: Karlovits Vince
1978-2007: Schneller János
2007-2023: Várhelyi Tamás
2023-       : Köbli Tamás

https://www.youtube.com/embed/1mB6Dda5eQY

Miserend