Tóth Zsuzsanna: a szécsiszigeti plébániatemplom története
Barokk szoborcsoport és Maulbertsch-utánzó freskók ( Szombathelyi Egyházmegyei Kalendárium 2012.)

A szécsiszigeti Szent Kereszt-plébániatemplom a magyar-szlovén határszél egyik legszebb temploma, mely a Szombathelyi Egyházmegye támogatásával, EU-projekt keretében 2011 nyarán külsőleg megszépült.

A kis zalai település plébániatemploma, a mellette álló egykori Szapáry-Andrássy kastély, a revitalizált régi malom egyre több látogatót vonz, akik egyúttal biciklire pattanva a környék természeti szépségeit is bejárják. Az értékes barokk templom és a mögötte levő kastély - ma turistaszállóként is üzemel - a hajdani nyugat-dunántúli Szapáry grófi családnak köszönhető, akik az épületegyüttest 1750-60 között felépítették. A település a Szombathelyi Püspökség megalapításáig a Zágrábi Püspökséghez, azon belül a Bekcsényi Főesperességhez (ma Becsehely) tartozott.

A kalandos múltú templomról és településről ez eddig sajnos semmiféle monográfia nem készült, pedig jelentős művészeti-történelmi értékekkel rendelkezik.

Az egytornyú, lantablakos, tipikus dunántúli barokk templomba belépve a sok szép szobor, a freskók már gyerekkoromban lenyűgöztek, amikor a környékben
nyaralva felfedeztem magamnak a határszéli táj szépségeit. Nem véletlen, hogy osztrák-bajor művészeti értékek később mint művészettörténészt és újságírót tovább foglalkoztattak. A szécsiszigeti templomban háromféle művészeti hagyományt lelhetünk fel. A plasztikus oltármegoldás, a freskók és az orgona mind a nyugat-dunántúli barokk művészet osztrák-bajor kapcsolataira utalnak. Az oltártérben, a főoltáron megrendítő keresztre feszítési jelenet látható. A kereszt alatt a fájdalomtól megtört Szűz Mária és János apostol állnak. Az oltártérben, a kőíven térdelő apostolok láthatóak. Péter kezében kulcsokat tart, András nagy keresztre támaszkodik. Az oltártér mögötti uradalmi karzat ablakai barokk díszítésűek.

A körbejárható főoltár alakjai és a szentély fából készült szobrai a Bécsben tanult neves bajor szobrász, Philipp Jakob Straub (1706-74) fából faragott munkái. A drámai ihletettségű kálváriacsoport az ún. Theatrum sacrum ábrázolások közé tartozik, melyekből Magyarországon csak kevés maradt fenn. Hasonló, mély emberi érzéseket kifejező, élethű ábrázolások találhatóak Fertőszentmiklóson, Kópházán, Győrben, Budapesten, Egerben és a felvidéki Jászón. Másik ritkaság a szécsiszigeti főoltár mögötti purgatóriumjelenet, mely a meghalt lelkek kétségbeesett igyekezetét mutatja, amint Istenhez szeretnének feljutni a tisztítótűzből.

Philipp Jakob Straub akkor gráci udvari szobrász volt, s valószínűleg Stájerországban ismerte meg Szapáry grófot, akinek Grácban háza volt. A muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry grófi család 13 tagjának sorsa kapcsolódott a történelem folyamán szorosan Stájerországhoz.

A szécsiszigeti uradalomból a 18. században rendszeresen vittek Grácba gabonát és bort is eladni. A szobrász két másik híres alkotása Szent Rókus és Sebestyén 1757-ben faragott szobra, a közeli egervári templomból a budapesti Magyar Nemzeti Galériába került. Noha Straub művészete Magyarországon kevésbé ismert, számos szobra található Stájerország különböző templomaiban, Grácban és kisebb településeken egyaránt. Egy a közös bennük: mindenütt kiváló minőségű, kifejező erejű szobrokat találunk, melyeket ma is megcsodálhatunk.

A freskók a kevésbé ismert bécsi festő, Johann Pöckel (Pöckl) munkái 1763-ból, akinek a neve az egyik freskón látható is. Több festmény meglepő hasonlóságot mutat a nagy festőpéldakép, Franz Anton Maulbertsch néhány évvel korábbi, sümegi freskóival. Ez nem véletlen! Kutatásaim során az utóbbi években kiderítettem: a kevésbé ismert Pöckel mester Franz Anton Maulbertschnek, a Sümegen dolgozó festőfejedelemnek az ismeretségi köréből származott! A sváb festő három segéddel dolgozott, de a tanulmányok sajnos, nem említik a harmadik segéd nevét. Azt tudjuk, hogy Johann Pöckel Maulbertsch-csel egyidejűleg családostul Sümegre érkezett. Minden bizonnyal figyelemmel követte a nagy mestert. Pöckel a festésen kívül megszerette a sümegi borokat, s vincellérkedett is. 

A piktornak a sümegi időszak alatt 3 gyermeke született, egy pedig meghalt. Egy sümegi adóív 1779-ben Pöckel feleségét özvegynek nevezi, tehát festő férje már elhunyt. Szécsiszigeten kívül Pöckel mester valószínűleg dolgozott még Balatonkeresztúron és Segesden is.

A barokk orgonáról a szakemberek ma is elismerően beszélnek. Hangzása a neves gráci orgonaépítőt, Anton Roemert dicséri, aki 1763-ban megépítette. Az
orgona mögött Pöckel bájos, pasztell színű falfestménye látható, mely a zenélő angyalokat ábrázolja. Az orgona a neves gráci cég egyetlen olyan orgonája, amelyet nem építettek át. Nemrég mindössze némi karbantartáson esett át, hogy eredeti szépségű hangján csendüljön fel.

A templom legrégibb szobra egy középkori, fekete Szűz Máriát a gyermek Jézussal bemutató faragás. Szépen sikerült a tiroli stílusú Lourdes-i Szűz Mária oltár is, mely 1900 körül került a templomba.

A szécsiszigeti kastély helyén eredetileg egyszerűbb vár állt. A Kerka mocsaras területén épült egykori palánkvár sok törököt látott. A középkorban Lenti elővára volt. A legnagyobb veszteség akkor érte a falut, amikor a török csatározások következtében 1631-57 között 191 lakos meghalt, míg további 36 török fogságba került.

A templomépítő egyik őse, a törökverő Szapáry Péter élete német, osztrák és magyar írók jóvoltából bekerült az irodalom-, színház- és zenetörténetbe is. Az
irodalmi műveket 1817-től adták ki Bécsben, Budapesten és más országban. A törökverő, 17. századi, történelmi alapokon nyugvó Szapáry-monda a hazaszeretet, hűség, a barátság és önfeláldozás szép példája. Leginkább Lipták Gábor mondagyűjteményéből ismerhetjük. A drámai történet versre ihlette Szabó Lőrincet is.

Miserend