Már az őskorban lakott hely volt, amit neolitikus edénytöredékek, bronzeszközök és temetők leletei bizonyítanak. Földvárpuszta majornál késő bronzkori földvár maradványait tárták fel.Kr.u. 10-ben a térséget a rómaiak hódították meg, és Bassiana néven alapítottak települést mai Sárvártól északra, a Gyöngyös torkolatának közelében, ahol a borostyánút átkelt a Rábán. Korábban az átkelőhelyen kelta település állt; az ő erődítményük Ostffyasszonyfa-Földvárpusztánál volt. Az út védelmére épített római erőd maradványait a Gyöngyös-patak keleti oldalán, az Óvár nevű helyen találták meg.A Karoling-kori lakosság 9. századi temetőjét a Végmalomnál tárták fel.A honfoglalás után a magyarok a német támadások ellen a Gyöngyös és a Rába összefolyásánál építettek földvárat, amit először 1192-ben említenek. A vár az 1280-as évekig királyi tulajdon volt, majd a feudális anarchia idején a Kőszegi család birtokába került.1327-ben Köcski Sándor foglalta vissza Károly Róbertnek a Németújváriaktól, és a király 1328-ban kiváltságokat adományozott a mai belváros területén állt Sársziget lakóinak.1390-ben Zsigmond király a Kanizsai családnak adományozta, majd miután azok hűtlenné váltak, 1403-ban megostromolta, és visszafoglalta tőlük. 1405-ben a lázadó Ludányiak fosztották ki a várost. 1409-ben Ozorai Pipó lett Sárvár birtokosa, majd 1424-ben a Kanizsaiak visszaszerezték úgy, hogy elcserélték Simontornyára. 1444-ben a vár a Rozgonyiaké lett, és a Kanizsaiak 1454-ben eredménytelen ostrom után csak árulással tudták visszafoglalni. 1532-ben a török sikertelenül ostromolta; eközben száz sárvári esett el a mezőváros és a vár védelmében. Kanizsai Orsolya 1534-ben (1535-ben) feleségül ment Nádasdy Tamáshoz, és a hozomány részeként Sárvár is a Nádasdy család tulajdona lett.A művelt humanista Nádasdy Tamás a pusztuló ország egyik kulturális centrumát hozta létre a mezővárosban:

• 1534-ben iskolát alapított,
• 1537-ben pedig nyomdát.

A nyomda élére az iskola tanítóját, Sylvester Jánost nevezte ki, ő pedig lefordította és 1541-ben itt nyomtatta ki az Újtestamentum fordítását: ez lett az országban az első, magyar nyelven nyomtatott könyv.1556-ban itt halt meg, és a Sári templomot körülvevő egykori temetőben nyugszik Tinódi Lantos Sebestyén.

A vár ura volt Nádasdy Ferenc, a "fekete bég" - az ő özvegye volt Báthory Erzsébet, akit csejtei rémtettekkel rágalmaztak meg.1671-ben Nádasdy Ferenc kivégzésével birtokait is elvették, és a vár a Draskovichoké lett, akik alatt hanyatlásnak indult, ahogy hadi jelentőségét apránként elvesztette. 1704-ben meghódolt a kurucoknak, 1809 június 2.-án pedig, a napóleoni háborúk folyamán a város francia kézre került, a francia csapatok novemberig maradtak itt.Az új fellendülés akkor kezdődött, amikor 1803-ban az Este-Modenai család vette meg az uradalmat. A várat igényeiknek megfelelően átépítették. A várost 1871-ben fosztották meg város címétől; A 20. század elején az uradalmat új tulajdonosa, Lajos bajor királyi herceg mintagazdasággá fejlesztette. Ekkor alapították azokat az oktatási intézményeket, amelyekből a mai iskolarendszer kifejlődött. 1909-ben avatták fel a kórházat. Az első világháború után a település fejlődése megállt, majd a műselyemgyár bezárása után sok lakos kivándorolt Franciaországba, illetve Belgiumba. 1968 óta Sárvár ismét város.

Sárvár egykori plébániatemploma volt az 1912-ig közigazgatásilag önálló Sáron álló középkori eredetű katolikus templom. A mindenkori sárvári plébános 1767-ig Sáron lakott. A templom első írásos említése 1454-ből való, de már akkor is régi épületnek számított. A középkori eredetére vall gótikus stílusú tornya, keletelt tájolása, az ablakok déli elhelyezése, s a tornyon 1758-ban még létező régi szobrok. Mai alakját a XIX-XX. századi átalakítások során nyerte el. Az 1830-as, vagy az 1868-os átalakítás során festett fa mennyezetét cseh- süvegboltozatra cserélték. A XX. századi átalakítás folyamán neogótikus külsőt kapott. Kultúrtörténeti jelentőségét az adja, hogy a templomot körülvevő régi temetőben, vagy a templomtérben temették el Tinódi Lantos Sebestyént, a török-magyar harcok krónikását 1556. január végén.

A Szent Miklós-templom a Sárvár nyugati részét alkotó sári városrészben található. A templom a 14?15. században épült, és először 1454-ben említették. A mai formáját az 1830-as években vagy a Geschrey Lajos sárvári építész által vezetett 1868-as renoválás során nyerte el. A szószéket 1859-ben, a főoltárt 1861-ben készítette Schwarz Alajos sárvári asztalosmester. A Jézus Szíve oltár is e századtól áll a templomban. Az örökmécsest 1882-ben kapta. A vörösmárvány szenteltvíztartóval, a szép lourdes-i kápolnával és a lourdes-i szoborral 1885-ben gyarapodott berendezése.

Az ismételt felújítása 1933-ban történt, és ekkor parkosították a templom közvetlen környékét, körbevéve kerítéssel, amelybe elhelyezték az 1859-ben felállított Kóbor Éva-féle keresztet. A templom védőszentjét, Szent Miklós püspököt ábrázoló oltárképet az 1950-es évek elején festette Friedlinger Jenő festőművész.

A 2000 óta a plébánia élén álló Wimmer Roland plébánossága alatt készültek el a templom ónozott üvegablakai, megtörtént külső és belső megújítása, s még a kerítése is megújult. A templomtérben pedig elhelyezésre kerültek Kondor János sárvári festőművész Szent
Erzsébetet és Nepomuki Szent Jánost ábrázoló festményei. Szent Ágoston szépen felújított szobrával 2014-ben gazdagodott a templom.

Egyes történészi vélemények szerint a templomot körülvevő régi temetőben vagy a templomtérben temették el tinódi Sebestyént, a török-magyar harcok krónikását 1556. január végén. Emlékére 1935-ben a szentély külsején elhelyezték a Rumi Rajki István szobrászművész által készített emléktáblát.

Ez az ősi templom évszázadok óta az imádáság házaként ma is várja az Isten iránti szeretetre vágyó embereket, ahogyan a templom ajtaja felett olvasható felirat hirdeti: "Isten háza és a Mennyország kapuja".

?

Miserend