Rába-Sömjén magyar község, 54 házzal és 498 r. kath. és ág. ev. lakossal. Postája és távírója Sárvár. Katholikus temploma nagyon régi, ablakainak egy része gótikus. A sárvári uradalomhoz tartozott - ez olvasható a Borovszky Samu által szerkesztett könyvsorozat (Magyarország vármegyéi és városai) Vasról szóló monográfiájában. A 110 esztendővel ezelőtt megjelent szócikk bővítésre, megújításra szorul.

A Rába és a Gyöngyös-patak összefolyásánál fekvő Sárvár már az első ezredforduló táján a Dunántúl fontos katonai őrhelye volt; az ismétlődő német támadások elleni védelem céljából Szent István uralkodása idejére tehető az első vár keletkezése a mocsaras lapályon. Írásban először 1192-ben szerepel "Saarwar" földből-fából készült erődítménye, amely az 1280-as évekig királyi birtokközpont maradt, majd a Kőszegi család tulajdonába került. 1327-ben Károly Róbert az engedetlen Németújvári grófoktól visszafoglalta, a következő évben mezővárosi kiváltsággal ruházta fel a Sárszigetnek nevezett települést. A helység háborúkban gazdag, zaklatott történelme a Rákóczi-féle szabadságharc után csendesedett le, a régi Nádasdy-uradalom helyén 1803-tól az Este-Modenai família, majd Lajos bajor herceg rendezte be nagybirtokát. 1960 után a mélyben kőolaj helyett talált gyógyvíz tette híressé Sárvár fürdőjét és nevét, a helység 1968-ban visszakapta városi rangját.

Rábasömjén északon határos Sárvárral, s a ma 15 ezer lakosú város III. kerülete. Falusias jellegű, utcás település, a kiszélesedő főútvonalára merőlegesen épült középkori templommal. Neve 1257 és 1273 között bukkan fel oklevélben "Semyan" formában, amely a latin eredetű Simeon, Simon személynév magyaros alakja. A falu a Ják nemzetség ősi birtoka volt. 1288-ban a Kőszegiek elcserélték Ölbő birtokáért, ezzel elnyervén a Szent Péter-plébánia kegyuraságát is. 1359-ből ismerjük a templom papjának nevét is, az épület középkori történetéről azonban nem maradtak fenn írott adatok. A török hódoltság elmúltával, 1698-ban történt egyházlátogatáskor készült jegyzőkönyv szerint a templom a község közepén, nagy temetőben, kőfallal kerítve állt. Díszes kapuzata, fölötte kőtornya, erős falú, téglapadlós, táblás mennyezetű hajója, kicsi, boltozott szentélye és szintén boltozatos sekrestyéje volt. Kegyura a vizitáció idején a Nádasdy család. 1775-ben barokkos ízlés szerint renoválták az épületet. 1933-ban kibővítették a templomot, ami által szinte teljesen elveszítette eredeti mivoltát. Az 1973-ban történt újabb helyreállítás előtt műemlékes szakemberek igyekeztek feltárni a középkori részleteket, a nyugati oldalon kibontották a torony XIII. századi, félköríves ikerablakait és a szintén román stílusú, lépcsős oszlopbélletű, vimpergás oromzatú kapuzatot.

Az újkorban Szent Márk evangélista tiszteletére átszentelt rábasömjéni templomot újra renoválták az utóbbi években. A tervező építész, a kivitelezők, a szakipari munkákat végzők okkal büszkék az elvégzett munkára, a tetőcserepet, a művakolatot, falfestéket készítők, forgalmazók is elégedettek lehetnek. Nem érheti szó az egyházat, szépen kitatarozták a templomot az új évezredben, a híveknek is biztosan tetszik a vadonatúj épület. Az egyetlen baj, hogy az eredeti, XIII. századi részleteket alig lehet megtalálni, felismerni a vonalzóléccel, körzővel húzott, hófehér vakolatok, a precízen visszaállított neoromán ívpárkányok rejtekében. A toronyablakokon kívül az egyetlen korhűen megmaradt részlet a déli sekrestye kapuzatának kőkerete: a másodlagos helyén látható, pálmatörzsoszlop-szárú, ívmezős faragvány a Dunántúl egyik legérdekesebb román stílusú emléke.

Forrás: Rábasömjén román kori temploma ?Ludwig Emil,Magyar Nemzet Online - 2010. április 20.

Miserend