A települést IV. László 1280. évi adománylevele említi először. Legrégibb épülete a templomszeren álló plébániatemplom, melynek építtetője nem ismert. Védőszentje Szent Péter apostol.

Az egyhajós templom téglából épült. A hajó nyugati falát két hatalmas félkörívben végződő lizéna díszíti. Ezek között középen áll a karcsú torony, melyet idomtéglából alakított ívsoros párkány díszít. Az északi oldal kivételével ikerablakok törik át a torony felső szintjét. A déli oldalon széles lizénamezőben két ablak között nyílik a templom szép faragott, kövekből alakított kapuja. A külső ívet normann pálcatag díszíti, míg az első indák között szétnyíló pálmalevelek vannak. 

A kaput téglából készített, hegyes ívben végződő előfalazás emelte ki. Ezt a késő gótikus bővítéskor lefaragták és ma ebben a formában látható.

Egy 1300-ra datálható tűzvész után nagyobbítás nélkül helyreállították a templomot, és kívül-belül kifestették. A külső festés nyoma a hajó déli falán töredékes állapotban maradt meg, valószínű. hogy Szent Bernátot és Szent Borbálát ábrázolta a falikép. A román kori templom magas volt és ez a templomba lépve érzékelhető.

A román hajót többszörösen tagolt csúcsíves diadalív zárja. A román kori szentélyt a XV. század végén elbontották és akkor a templomot kelet felé még egyszer akkorára növelték. 

A román kori diadalívet meghagyva a hajóval egy szélességű félkörívben végződő késő gótikus toldást kapott. Ez a forma a késő gótikában teljesen szokatlan, egyedi megoldás. Az északi oldalon kőkeretes  szentségtartó (pasteforium) látható, melynek külön érdekessége, hogy a falazatban egy második kisebb fülke is van, melynek lezárásául egy napkorongot ábrázoló padlótéglát használtak. A déli oldalon XIV. századi freskótöredékek és a Károlyi-bibliából vett idézetek láthatók.

 A török háborúk idején a plébánia megszűnt, a templom a reformátusoké lett. A hitújítás térhódítását mindenütt a templomok belsejének átalakítása kísérte. Az őriszentpéteri templom középkori freskóit bemeszelték, és a fehér falra latin nyelvű ének szövegét és a Károlyi-bibliából vett idézeteket festettek fekete színnel.

A szentély egyik felirata - Gyöngyösi György személyében - az akkori lelkész nevét is megőrizte. A templom 1732-ben került vissza a katolikusokhoz. A templom védelmi adottságán túl a környék kulturális centruma is volt, mert már a plébánia alapításával egy időben iskola is működött itt.

Miserend