Vas megyében, Körmend keleti szomszédságában, az egykori Szecsődön épült ez a kis falusi templom - ma magyarszecsődi római katolikus templom -, amely szinte az ismeretlenség homályából tűnt elő. Bár az Árpád-kori templomot a falusi téglaépítészet XIII. századi emlékei közé sorolták és műemlékké nyilvánították, a részletező leírás és építéstörténetének megírása sokáig váratott magára. C. Dr. Harrach Erzsébet műemléki felügyelő nagyszerű felfedezése - a déli kapu megtalálása - indította el a szakszerű tudományos kutatást és feldolgozást. Mindezekből kialakult a hiteles kép: a magyarszecsődi ,,kisded" templom a késő román provinciális templomépítészet csodálatos remeke.

A területet - Szecsődöt (Zechud), másként Lápsát (Lapsa) - 1205-ben II. András adományozza egy István nevű vasvári várjobbágynak érdemei elismeréséül. A későbbiekből kitűnik: azzal a meghagyással, hogy építsen templomot Mindenszentek tiszteletére. Szecsőd neve valószínűleg szláv eredetű. Mint "szecs/ka" szavunkban vágást, itt irtást jelenthetett. A magyar Lápsa (lápos, lapos kis vidék) egy dűlő nevében maradt fenn. Végül győzött- mint több más esetben is - a szláv eredetű elnevezés.

Az 1234-es év valószínűsíthető alapítási évül. Okleveles adatok vannak arról, hogy 1283-ban a Szecsődy család megosztozik a birtokon, de a templom kegyúraságát közösben hagyják. 1339-ben Ighazazzechewd, 1356-ban Eghazaszecheud megnevezéssei találkozunk az oklevelekben. Az első elnevezésben az )g" bizonyság arra, hogy az egyház szavunkban az egy nem számot jelöl, hanem az ősi id, üdv, szent szavunkkal azonos. A templom Mindenszentek titulusáról egy 1342-ben kelt oklevélből értesülünk. ("Omnium Sanctorum de Zecheud.")

A Szecsődy család utolsó kegyura Kálmán, országgyűlési képviselő. Őt felváltja dr. Szakács Manó. Monogramja (SM) látható a szecessziós stílusú kastélyon. Őt követik a németújvári Batthyányak. Az ő idejükben, 1905-ben, villám vágott a toronyba, és annak cserépzsindeIyes sátortetőjét tönkretette. Helyére hagyma alakú toronysüveg került. 1910-ben özv. Batthyány Béláné nővére, Tarnóczy Antónia, belsőleg renováltatta. 1934-től az azóta Németújváron elhunyt Batthyány Zsigmond volt a kegyúr, akinek a felesége még ma is él Németújváron. Ő a "szegények orvosának", dr. Batthyány Strattmann Lászlónak a leánya. A templomra jellemző, hogy kegyúri karzatos, kissé nyújtott szentéllyel. Az ásatáskor megtalált erőteljes posztamens kövek bizonyságul szolgálhatnak arra, hogy az eredeti torony szerves egységben épülhetett meg a karzattal. Statikai hiba folytán idővel mindkettő leomlott.

Ettől kezdve a XIX. századig csak fa harangláb volt a templom mellett. A mai "új" faltorony alapját Szecsődy Lajos tette le 1862-ben, akit a szentély alatt épített kriptába temettek 1872-ben. A kripta a XVIII. század közepén épülhetett. Azelőtt a kegyurakat és hozzátartozóikat a templombelsőben temették. A híveket pedig új temetők nyitásáig a templom körül. Figyelemre méltó a nyugati karzatos és a hajóba nyúló tornyos megoldás, mely többszörösen összetett északnyugati és déli hatások nyomán sajátos szintézis eredménye a középkori Magyarországon.

Jelentős észrevétel, hogy a templom irányának kitűzése nem a védőszent napos napján megfigyelt felkelő, hanem lenyugvó nap irányában történt. Ez összefüggésben állhat a templom megvilágításával. A templom érdemes a megtekintésre. Szép látvány külsején a homlokzatok síkjából kissé kiemelkedő függélyes bordák (lizénák) fény- és árnyékjátéka, a déli kapu részletei az önmagába harapó sárkányos és bimbós fejezetekkel. A templombelsőben a feliratos falképek a protestáns birtoklási időből valók. Majd a rekatolizációs idő barokk oltára hívja fel a belépő figyel rnét. Az oltárkép Mária születését örökíti meg. Fent a Szentháromság-szoborcsoport, kétoldalt pedig Szent István, illetve Szent László szobra vonzza a látogatót.

Nem véletlen, hogy a templom idegenforgalmi nevezetesség lett, mert a román kori építészet egyik legszebb emléke a Dunántúlon.

Miserend