Augusztus 22-én a Szentgotthárd-Zsidai Jó Pásztor kápolnában gyűltek össze az egyházmegyéből a papok és szüleik, hogy Feketes Szabolcs Benedek püspök atyával adjanak hálát a papság hivatásááért.

Szabolcs atya prédikációjában, a szülői tiszteletről elmélkedett. Elsősorban Brenner János szülei iránti tiszteletét, szeretetét állította a jelenlévők elé példának. Mint mondta, a bibliában, a tízparancsolatban is benne van Atyádat és anyádat tiszteld, ez a mai világban kiveszőben van. Ha Brenner János életéről olvasunk, vagy testvére elbeszélését hallgatjuk, azt tapasztaljuk, hogy gyerekként a három fiú is huncut volt. Brenner János középső gyerek volt, de mégis tűnik a boldoggáavatási beszámolókból, hogy ő lehetett szülei kedvence. A visszaemlékezésekből az is kiolvasható, hogy mennyire tisztelte és szerette szüleit. 1957 decemberében is karácsonyfát küldött nekik, de a fa érkezése előtt december 15-én, édesapja vette át azt a táviratot amiben értesítették, hogy meghalt. János atya az elbeszélések szerint apás volt. Édesapjuk 2 év 9 hónap 21 nap után belehalt fia elvesztésének a fájdalmába. A szűk családi körben a jó halál kegyelmét megkapta, hiszen legkisebb fia Brenner József éppen otthon volt és a karjai között egy nagy sóhajjal lehelte ki a lelkét. 

Szentbeszédében Püspök atya saját életéből vett személyes élményt is megosztott az atyákkal és szüleikkel, melyből kilehetett érezni és hallani, hogy mennyire a Gondviselés vezette a papi pályára és emellett a szüleiről is tudott gondoskodni.

Prédiákációjában egy intelemet is az atyák lelkére kötött Szabolcs atya: "addig lehet hazamenni amíg a szüleitek élnek, addig kell haza menni, amíg lehet". Majd a szülőkhöz fordulva mondta, hogy a szülők annak örülnének ha pap fiaik minden héten hazamennének. De egy papnál ez nem mindig megoldható, hiszen rájuk egy nagyobb család lett bízva. 

Záró gondolatként a Szülők megáldását olvasta fel, amit az atyák szívére akart kötni, melyet kérte őket fontolgassanak, emésztgessenek: "Tiszteljétek és szeressétek őket, könnyítsétek meg életüket, kíméljétek meg őket a keserűségtől és fizessétek vissza mindazt, amit gyöngéd és áldozatos szeretetükkel rátok pazaroltak, éljetek úgy hogy örömük teljék bennetek, és büszkeséggel tekintsenek rátok életük minden napján".

A szentmise végén Pongrácz Benedek atya rövid Szentséségimádásban kérte az Úr segítségét mind a szülők és mind pap fiaik életére.

A szentségi áldás után Szabolcs atya az édesanyákat egy szál rózsával és az édesapákat egy üveg borral örvendeztetett meg.

A találkozó jó hangulatú közös ebéddel zárult.