A nagypénteki szertartást Feketes Szabolcs Benedek püspök atya vezette a székesegyházban.

Szentbeszédében nagypéntek drámájáról beszélt. Mint mondta, nagypentek csöndje különös tükör számunkra. Nemcsak a Mester szenvedését, hanem magunkat is látjuk benne, és észre kell vennünk gyávaságainkat. Ez a nap nem engedi, hogy kívülállók maradjunk. Személyesen részt kell vennünk a passióban. Hol állunk? Van egy férfi, egy édesanya, Mária, Mária Magdolna és Mária, ők a leghűségesebbek. Van egy nagy tömeg és részt vesznek a passióban és van egy harmadik csoport akik nincsenek ott, valahogy megpróbálnak kimaradni, majd amikor a kockázat megjelenik eltűnnek, ez a cserbenhagyás. Ez még fájobb Jézusnak, mint az árulás. Amikor szükség van a barátainkra nincsenek sehol. Amikor ki kell állnom a keresztény hitem mellett, hol vagyok? Hol a helyem a passióban? Tanulnunk kell. Gyávaságunk, cserbenhagyásunk nem tudja megakadályozni Isten szeretetét. Ha elfordulunk az Istentől gyávaságból, Ő akkor is felénk fordul, ez egy hatalmas örömhír. Nagypéntek nemcsak a bukás hanem a remény napja is. Isten nem hagy el amikor félelemből elhagyjuk Őt. Őszinte mondatokra van szükség. Uram voltam már gyáva, hagytalak már magadra,de most itt vagyok. Ez az első lépés,hogy ne fussunk el. Nagypéntek csendje nem csak ránk pirít, leleplez, hanem meghív arra, hogy ne a félelem, a gyávasag legyen az utolsó szó bennünk. 2026 nagypéntekén merjük bátor döntést hozni - zárta prédikációját Püspk atya.

Szabolcs atya szentbeszéde ITT visszahallgatható!