Politikusok, közéleti személyiségek is köszöntötték ma otthonában felkeresve dr. Széll Kálmánt, Szombathely és Vas vármegye díszpolgárát 100. születésnapja alkalmából. Széll Kálmán professzor könnyekig meghatódva fogadta a köszöntéseket. (www.vaol.hu)

Megmutattuk neki a mai Vas Népét, aminek a címoldalán Széll Kálmán - Szombathely és Vas vármegye díszpolgára - szerepel 100. születésnapja alkalmából. Azt mondta elgondolkodva, hogy esetleg be lehetett volna tenni az ő képét. - De hát ez itt az Ön képe, Professzor úr! - hívtuk fel a figyelmét, szemüveget ajánlva. - Ez egy öregember, ez nem én vagyok! - felelte a maga sajátos, kesernyés humorával. 

Majd Széll Kálmán arról beszélt, hogy már többször elsütötte, de most is kénytelen elmondani: Nem tudom, hogy ez a 100 év a Jóisten jutalma vagy egy büntetés. Attól félek, hogy inkább büntetés. Mert ha tükörben nézek, akkor nem én vagyok benne, hanem egy vénember.

Nem tudtuk ezt megerősíteni, inkább azt, hogy a 100 év inkább jutalom. Jó-jó, tényleg sok ez a száz év, de a mosoly ugyanaz, a vonások ugyanazok. A legutóbbi találkozó óta nem is látszik öregebbnek. Dehogy - mondta - én sajnos érzem. Tegnap néztem a közvetítést a parlamentről. A vérnyomásom fölment. Egészségtelen tévét nézni.

Ezt a gondolatot Széll Kálmán már nem tudta jobban kifejteni, mert ekkor megérkezett egy virágcsokorral régi tanítványa, Babi néni, aki több mint harminc éve Ausztriában dolgozó orvos. Úgy mutatkozott be:

- Egy öregasszony vagyok, de Széll Kálmán tanított engem. A hitre, a beteg szeretetére, az orvostudományra, amit még a mai napig élek, tudom és használom, és köszönöm! A professzor úr az édesapám barátja volt, nagyon sok minden összeköt minket, ezért nekem szabad mondani neki, hogy "apja" - mondta a hölgy spontán köszöntőjében. Hozzátette: - Széll Kálmán volt a Magyar Aneszteziológus Társaság elnöke. De neki ez nem csak egy pozíció volt, hanem hatalmas szakmai tudással, emberi tartással, példamutatással töltötte be. Ő engedte meg annak idején, az első nyitás után, hogy kimehetünk, pedig akkor még nem volt EU-tag Magyarország. Holnap a Kámoni Arborétumban lesz egy találkozó, ahol a régi kollégáimmal fogunk találkozni. Ha Széll Kálmán nem lenne 100 éves, akkor most nem lenne ez a lehetőség.

Széll Kálmán könnyek között hallgatta Babi nénit, aki azt mondta: - Az jó, ha tudnak sírni a férfiak. Az a baj, ha nem tudnak. Belül az nagy baj. Nyugodtan lehet, megkönnyebbülést hoz. Nekem is jönnek a könnyeim. Holnap nagyon sok könny fog folyni örömünkben, mikor azokat fogom látni, akiket nem láttam harminc éve. És azt mondjuk majd egymásnak, hogy "Jé, de megöregedtél..."

A boldog pillanatokat hozó beszéd után Babi néni elköszönt, puszit dobott a Professzor úrnak, ő azonban élőben kérte. - Gyere ide és add ide! - mutatott az arcára, majd nekünk azt mondta:

- Ha fele igaz lenne, amit Babi mondott, akkor is sok lenne - humorizált Széll Kálmán, de Babi néni kifelé menet még visszaszólt az ajtóból: - Nem a fele igaz, hanem az egész, sőt kevés, amit mondtam! Ő nekünk példamutatásában annyit adott! - erősítette meg a korábban mondottakat.

Széll Kálmán professzort születésnapján sokan köszöntik

Megrendülten hallgattuk a doktornő nagy-nagy szeretettel és tisztelettel szőtt mondandóját, majd átadtuk az ajándékainkat, a virágokat, a könyveket, és elköszöntünk, hogy ne fárasszuk túl Széll Kálmán professzort, aki holnap a 101. évébe lép, és még nagyon sokan fognak jönni neki gratulálni, vele ünnepelni egy fertály órát, és élőben mondani - amit lapunk, portálunk nevében is mondhatunk - egy jellegzetes Széll Kálmány-mosolyért cserébe, hogy "Boldog születésnapot!"