Ősi hagyomány, hogy minden évben Magyarok Nagyasszonyához közel eső szombaton magyar hívek töltik meg a mariazelli Bazilikát a magyarok zarándoklatán. Ilyenkor a diaszpórában és az anyaországban élők találkoznak a Kegyoltár körül. A rendszerváltás előtt az emigráns, a hazájukból elűzött, vagy elmenekült hívek találkozásának helyszíne volt.

Az elmúlt év óta, újra az ausztriai magyar főlelkész a szervezője a zarándoklatnak, a mariazelli apátsággal együtt. Az idei zarándoklat abból a szempontból különleges volt, hogy ebben az évben ez a második magyar zarándoklat volt Mariazellbe, mivel májusban Mindszenty bíboros életnagyságú szobrát avatták a Bazilika északi oldalánál.

Michael Staberl OSB prior köszöntőjében először Mohos Gábor püspök atyát, Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet asszonyt, Dr. Vejkey Imre országgyűlési képviselő úrat, majd a jelenlévő atyákat és a magyar zarándokokat üdvözölte. Örömének adott hangot, hogy a szentévben is eljöttek a magyarok Mariazellbe, mint a remény zarándokai. Reményteljesen hoztuk el imaszándékainkat a mariazelli Szűzanyához. Zárásként a prior atya megemlítette még, hogy ez az év abból a szempontból is fontos, mert 50 évvel ezelőtt halt meg szentéletű Mindszenty József bíboros. Majd bíztatta a jelenlévőket, hogy vigyék magukkal a Magyarok Nagyasszonyának az áldását és a reményt ebből a bazilikából a mindennapi életükbe is.

A bencés atya köszöntője után Szabó Ernő, az ausztriai magyarok főlelkésze köszöntötte a zarándokokat, majd a diaszpóráért felelős püspököt Mohos Gábor atyát, a budapesti Szent István bazilika püspök-plébánosát, akinek ezen a napon volt püspökké történt kinevezésének évfordulója. Ernő atya megköszönte Molnár Ottó prelátus atyának aki Grazból érkezett és 39 évvel ezelőtt szentelték pappá, itt Mariazellben, valamint Godzsa István premontrei atyának, aki Gödöllőről és Ciprián kapucinus atyának aki Máriabesnyőről utazott Mariazellbe a Misszió Tours zarándokainak lelki vezetőjeként, hogy Püspök atyával közösen mutatják be a szentmisét. Visszautalt Püspök atya korábban elmondott gondolataira "együtt vagyunk fizikailag itt Mariazellben, ahol mi az Ausztriában élő, külhoni magyarok, találkozunk a gyökereinkkel, magyarországi testvéreinkkel". Befejezésül kérte, hogy a Szűzanya erősítse a magyar identitásunkat, hogy éljük meg nyelvünket, hitünket, kultúránkat, tradícióinkat, mert közös kultúra a mi bölcsőnk, a nyelv az anyanyelvünk. Nagyon meghatároz bennünket, hogy Krisztusban hiszünk és katolikusok vagyunk. Ez a két pillér meghatározza identitásunkat.

Gábor püspök atya szentbeszédében azzal kezdte, hogy Itt vagyunk Mariazellben egy ősi Mária kegyhelyen, amely sok évszázad óta mélyen összekapcsolódik a magyarság hitével és történelmével is és a Magyarok Nagyasszonya ünnepének közelében, amely ami kizárólag a mi Mária ünnepünk. Az egész világegyházban nekünk van csak egy saját Mária ünnepünk, Magyarok Nagyasszonya. Szűzanyát nagyon sokféle módon tiszteljük, nagyon sok népnek megvan a sajátos viszonya, de közülük mi mégis kiemelkedünk magyarok, mert nem nagyon van annak nyoma a történelemben, Szent István előtt, hogy valaki, ilyen módon felajánlotta volna az egész rábízott népet, a Szűzanyának, az ő oltalmába és nemcsak oly módon, hogy anyai szeretetével járjon közben értünk az Istennél, hanem úgyis mint valamilyen módon igazgatja, rendezi ennek a népnek az ügyeit. A királynak az a dolga, hogy kormányozza az egész népet és tulajdonképpen ezt is a Szűzanyára bízta, Szent István.

Az evangéliumban Erzsébet azt mondja Máriának: Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki. Éva nem hitt az Istennek, hanem inkább hitt a kígyónak. Mária hitt Istennek és egész életében kitartott mellette. Mit jelent az, hogy hinni Istenben? Azt jelenti, hogy fölismerni, megsejteni, hogy kicsoda Isten, és ezek szerint mit jelent az ő szava. Az Isten minden életnek a forrása, nélküle nem létezik semmi sem. Bármit teszünk, az Isten ajándéka. Nem önmagunktól létezünk, nem mi határozzuk meg az életünknek a kereteit, hanem ajándékba kapjuk Istentől, aki szeret ajándékozni. Ezt fölismerve, megsejtve ezt a titkot, rájövünk, hogy Isten szava életet adó szó. Jézus azt mondja, hogy az én tanításom lélek és élet, örök életet adó igéim vannak. Isten szava éltető, Isten szava olyan szó, ami teremtő szó. Mária feltétel nélkül hisz, semmilyen akadályt nem állít Isten útjába, ezért benne az Isten teljesen meg tud jelenni és emberré tud lenni, mert semmi akadály nincs benne. Mert egészen nyitott. Nyitott arra, hogy mindazzal szabadon és önként együttműködjön, amit Isten neki felkínált, amire Isten meghívta. Ez az, amit Mária tud nekünk példaként adni és amiben tud nekünk segíteni, tanítani, hogy megnyíljunk az Isten előtt, hogy minél teljesebben kibontakozzon az életünkben az ő kegyelme, hogy egészen önként és szabadon, azonosuljunk azzal a hivatással, amit Isten nekünk szánt, amire minket teremtett, amire leginkább alkalmasak vagyunk, amire leginkább képessé tesznek az adottságaink. Mária Istennek az a teremtménye, akiben tökéletesen magvalósult mindaz, amit róla Isten elgondolt. Ezért is hívja úgy az Angyal, hogy kegyelemmel teljes. Mi azok vagyunk, akikben nem tud minden megvalósulni a bennünk lévő hitetlenség korlátjai miatt, de lehetőségünk van arra, hogy változzunk, hogy megnyíljunk, elmélyüljünk, növekedjünk, gyógyuljunk. Gyógyuljunk azokból a hitetlenségekből, bizalmatlanságokból, csalódottságokból, amik akadályoznak bennünk Isten életének a kiáradását.

A Szűzanya a Béke Királynéja is. Ő meghív bennünket arra, hogy kérjük az Istentől a békét. A mi imádságunk, megnyitja Isten kegyelme előtt az utat. Bennünk, a környezetünkben, a világban. A Szűzanya azt mondja, hogy imádsággal, természeti katasztrófákat, háborúkat is meg lehet előzni. Ha hiszünk, hittel imádkozunk, akkor lehetséges, hogy a veszedelem elkerüljön. De ehhez hit kell, mély hit, ahogy a Szűzanyának is mély hite volt. A legnagyobb ajándék, amit kérhetünk, az a hit ajándéka. Szent II. János Pál Pápa mondta, a hit önmagát teremti meg bennünk akkor, ha gyakoroljuk. Minél inkább törekszünk megélni, annál inkább mélyül és kibontakozik.

A mostani év Szentév, úgy mint 50 évvel ezelőtt, amikor Mindszenty József bíboros meghalt és ugyanekkor 1975-ben szentelték pappá a mai bíborosunkat, Erdő Pétert is. Mindszenty nem tudhatta, hogy az ő egyik utódja épp akkor ott Budapesten a Bazilikában részesül a papság szentségében. Mindszenty ott a Túlvilágon már látta, hogy az ő szenvedése, áldozatvállalása nem volt hiábavaló, A vértanuk áldozata mindig megtermi a maga gyümölcsét. Mindig ez ad reményt a jövőre. Minél inkább tudunk az imádság mellé tenni valamilyen áldozatot: böjtöt, lemondást, engesztelést, felajánlásokat, annál inkább mélyül ez a kegyelmi diverzió. Most itt van az idő, hogy bűnbánatot tartsunk. Ez a remény útja. A remény útja nem az, hogy mennyire kényelmesen élünk, hogy mennyire jók a körülöttünk lévő környezeti adottságok, hanem ennél sokkal fontosabb: milyen az Istennel való kapcsolatunk és milyenek az egymás közti, emberi kapcsolataink. Amelyek akkor fognak mélyülni és gyógyulni, ha az Istennel való kapcsolatunk is mélyül. Fordítva az Istennel való kapcsolatunk is akkor tud igazán mélyülni, ha az egymás közti kapcsolataink is gyógyulnak. Az evangéliumban is ezt olvashatjuk, hogy mielőtt az oltáron az áldozatodat bemutatnád, először békülj ki, mert a kettő lényegileg összefügg. Az egész szívünknek kell gyógyulnia, ismét betelnie élettel. Olyan élettel, amely előre mutat, reményteli. Ha ez a remény, amelyet erre a szent évre a figyelmünk középpontjába helyez az Egyház, újul meg bennünk, akkor nem létezik olyan külső körülmény, amely ezt letörje.

Sok mindent hozhattunk a szívünkben magunkkal a Szűzanyához. Ki-ki kitárja a szívét a Szűzanya előtt. A kéréseink mellé tegyük oda, hogy Isten a mi személyes hitünket, szeretetünket, ezáltal reményünket is növelje. Tudjuk folytatni mindazt, amit sok-sok generáció magyarságának hagyományaként megkaptunk, tudjuk továbbadni, és az életet szolgálni. Adja Isten, hogy a Szűzanya szerinti boldogságot megsejtsük, erre vágyjunk, erre nyíljon meg a szívünk, lelkünk és akkor egyszer rólunk is el lehet mondani, hogy boldogok.

Adja Isten, hogy ezt az örökséget tudjuk magunkkal vinni, ebben tudjunk megerősödni, és ez a remény maradjon velünk, mélyüljön, és ne veszítsük el. Táplálja bennünk a mindennapi imádság, ennek a terjesztői legyünk ebben a világban. Ehhez kérjük a Szűzanya, Szent István, Mindszenty bíboros úr és minden magyar szentnek és boldognak a közbenjárását. Ámen.

A zarándoknap befejezéseként a szentmise után a hívek Püspök atya vezetésével közös Keresztútjáráson vettek részt. Idén, rendhagyó módon a Mindszenty szobornál a boldoggá avatásáért mondott imával indult a zarándoklat a szenvedés útját végigjárni.

Püspök atya szentbeszéde ITT visszahallgatható.

Szöveg: Maurer Péter