A bodajki Segítő Szűz Mária- kegytemplom zarándokkertjében mintegy 850 karitász dolgozó és plébániai önkéntes munkatárs gyűlt össze, hogy közösen adjon hálát a Jóistennek a Szűzanya közbejárására kapott kegyelmekért, amelyben szolgálatuk teljesítése közben részesültek, és egyúttal visszaemlékezzenek a szeretetszolgálatban eltöltött 35 évre. Ez alkalomból 2 napra elosztva összesen 35 km-es zarándokutat is szerveztek. A pénteki napon az egyházmegyei karitász igazgatóiból és képviselőiből álló maroknyi kis zarándokcsoport indult el Várpalotáról Fehérvárcsurgóig, hogy az első napra kijelölt 28 km-es távot teljesítse a perzselő napsütés okozta plusz fizikai terhelést is felvállalva. (Az egyik résztvevő - Ráczné Korom Krisztina a Hársfa-ház Pszichiátriai- és Szenvedélybetegek Nappali Ellátójának szakmai vezetője - beszámolóját a Martinus júniusi számában hamarosan olvashatják.)

A csapathoz szombaton a kisebb táv - (Fehérvárcsurgó - Bodajk: 7 km) megtételéhez több egyházmegye karitász munkatársai is csatlakozott - közöttünk mi is - így aznap a zarándoklatunk első lépéseit a Károlyi kastély csodálatosan szép kertjében tehettük meg, majd a széltől fodrozódó fehérvárcsurgói víztározó mellett elhaladva, mezőkön, szőlődombokon, a Gaja-völgyi tájvédelmi körzet erdőrészletén keresztül vezetett az utunk - az Alba Régió-forrásnál rövid pihenőt beiktatva - Bodajkra, a Kálváriadombig, ahol rövid imára is megálltunk. Az időjárás is kegyeibe fogadott bennünket, a légmozgás és a fátyolfelhők igazán kellemessé varázsolták a fizikai kihívást, és egyben a befelé fordulást is elősegítették, ezáltal még jobban megtapasztalhattuk Isten közelségét, erejét, mindenhatóságát.

A mintegy 50 fős lelkes csapat imádságos lelkületben - örvendetes rózsafüzért imádkozva, Mária-énekekkel támogatva - dinamikusan haladt a célja felé, útközben megcsodálva a teremtett világ lenyűgöző természeti értékeit. Igazi lelki feltöltődést jelentett ez mindannyiunk számára!

Utunk végén Fekete Szabolcs Benedek püspök atya, a karitász országos püspök elnöke, Lőrincz Pál (OSB) a karitász országos lelki igazgatója, valamint Mórocz Tamás plébános atya, a kegytemplom igazgatója és Zagyva Richárd a karitász országos igazgatója fogadott bennünket a templom bejáratánál és püspöki áldást követően foglaltuk el helyeinket.

A zarándokudvarra beérve csodálatos látvány tárult elénk: a kert egy a Szeretettel pirosra színezett virágos rétté változott, több 100 karitász dolgozó és önkéntes munkatárs nagy családjához tartozó, egységet kifejező piros színű karitászos öltözékétől; a szíveket betöltő hála, a közös ünneplés öröme érződött a levegőben, s az ebből fakadó remény sugárzott zarándoktársaink arcán.

Ámulatba ejtő és lélekemelő pillanatokat élhettük meg a rendezvény során: a mosolyok, az ölelések, a hálakönnyektől fénylő tekintetek, az átélt Istenélményben gazdag kegyelmi ajándékok mind-mind a Szeretetet közösséget formáló erejéről tanúskodott. Ez valóban a csodák ideje és helyszíne volt!

Ezután következett a háladó szentmise, melyet szintén Szabolcs püspök atya celebrált. Homíliájában megosztott gondolatai és Sík Sándor Te Deum című vers sorai - a terheinek Szűzanyának való átadásáról és a hálaadás képességében való fejlődésről - , illetve a további programokon, így pl. Árvai Ferenc atya, az Egri Főegyházmegye karitász igazgatójának előadásán elhangzott elmélkedése, a kerekasztalbeszélgetések megerősítették bennünk a hitet, hogy az evangélium szellemében az egyház nevében tett jócselekedetekkel végezhető el az a szeretetszolgálat, amelynek alappillérei: az őszinte imádsággal megerősített élő Istenkapcsolat, a megoldáskeresésben pedig az égiekhez való odafordulás. Püspök atya finom humorral fűszerezett személyesen megélt történetével - a török filmsorozatok nézése versus májusi litánia elimádkozása - arra irányította a figyelmünket, hogy a kezdeti lelkesedésünket mindig őrizzük meg, s Ferenc atya pedig azt emelte ki, hogy a Gondviselés segítségével tegyük azt, ami a keresztény értékeket hordozó küldetésünk, amire születtünk: a szolgáló szeretet, az irgalmasság alázatos gyakorlása.

A fakultatív programokon (keresztút, Mórocz Tamás atya csodálatosan szép, a lelket Istenhez repítő orgonajátéka, a karitász jövőjéről, innovációkról szóló beszélgetések, a székesfehérvári fogyatékkal élők intézménynek, a Szt. Kristóf háznak a bemutatása) és a májusi litánián való részvétel lehetővé tette számunkra az Istenhez fűződő kapcsolatunk átértékelését, elmélyítését, a Gondviselésbe vetett bizalom megerősítését, a lelkünkben a jövőbeni kihívások leküzdéséhez szükséges folyamatosan újjászülető remény átadását, melyek egyben a szeretetszolgálatunk ellátását biztosító erőforrások is.

Hálásak vagyunk ezekért a csodás pillanatokért és köszönjük a szervezőknek, a résztvevőknek, hogy együtt átélhettük mindezt és újult erővel folytathatjuk Isten által számunkra rendelt karitász-missziónkat.

Szombathelyi Egyházmegyei Karitász zarándokai

További fotók a Magyar Kurír honlapján, ide kattintva.