Esztergomban, a Szent Adalbert Központban október 26-28. között került megrendezésre az Országos Lelkipásztori Intézet szervezésében az Országos Lelkipásztori és Teológiai Napok, melynek témája: "Isten tudja, ki vagyok. És én?"
A három napos konferencia fő témája a mai világ egyik központi kérdése, az identitás és ennek válsága.
A háromnapos rendezvényt Dr. Fábry Kornél püspök, az OLI igazgatója nyitotta meg. Az előadások sorát Dr. Székely János püspök atya, az MKPK elnöke kezdte Identitásunk, Isten ajándéka címmel.
Előadásának hangsúlya a szeretet volt, azok vagyunk, amilyennek Isten megálmodott. Az Atya és a Fiú között, az Isten és az ember között, a férfi és a nő között. Mivel Isten végtelenül egyszerű, semmi mást nem akar, mint önmagát odaadni. Amikor az Eucharisztiában nekünk adja magát így fogalmaz: "Ez az én testem." Ez a mélység tárul fel a Golgotán is. A teremtés igéje és Jézus az örök Ige ugyanaz. Feltárul Jézus által a Szentháromság titka. Ő az örök szeretet, nem magányos Isten. Mivel Istenben nincs idő, Isten minden tette örök, a Fiú születése is örök, most is történik.Az atyát azért nevezzük atyának mert mindent átad. Semmit sem birtokol. Az Isten a szeretet extázisában él. A Fiú minden fényt befogad és azonnak visszaad. A Szentlélek maga a fény. Ennek az Istennek vagyunk mi a képmásai. Az ember szeretetre, önátadásra születik. Szeretetből van a világ. A szerető Isten szeretetre teremt. Az emberi testbe van írva egy isteni törvény, a férfi a nőhöz, a nő a férfihez tartozik. A kettő tud eggyé válni, ebből tud élet fakadni. Ebben nagy isteni szándék van, összeköti az egyesülést a termékenységgel. Fontos, hogy minden élet, minden kisgyermek élete szeretetből fakadjon, a szülei szeretetéből táplálkozzon. Fontos, hogy a szeretetből, szerelemből élet fakadjon, termékeny legyen, ne záruljon páros önzésbe, beleírta ezt a törvényt a testünkbe. A pap és a szerzetes is szeretetre születik, az ő életük is egy kimondott IGEN. A mélyben hasonló a házastársi igenhez. A pap élete is termékeny, hiszen nemcsak fizikai, hanem lelki, szellemi termékenység is van. A világban van egy isteni rend, ami nem ellenségünk, hanem segítségünk az életben. Minden megisemerés szubjektív. Egyetlen dolgot nem tolerál a világunk, ha valaki megpróbálja kimondani az objektív igazságot. A jó és rossz nem azonos. Az ilyen emberre azt mondják ódivatú, intoleráns. Az ember az a hely, ahol a valóság mélye fel tud tárulni. Akiben a lét megszólal. Ami a legszubjektívebb, legemberibb az a legobjektívebb is. A kettő között harmónia és egység van. A világban nincsenek törések, egy őseredet van. Ha elvész az igaz és a jó, elvész az ember is. Az ember attól ember, hogy sejti a Teremtőjét, kapcsolatban van vele. A mai nevelők sivatagot öntöznek, a mai gyerek olyan mint egy fogantyú nélküli edény. Ezt a fogantyút a szülők nem építették be. Ha nincsenek abszolút erkölcsi értékek, akkor semmi sem kötelező. Ha kilépünk az isteni rendből akkor a semmibe lépünk. Szeressük az igazságot, szerettessük meg a gyerkekekkel. Jézus mondja: az igazság szabaddá tesz. Tanítsuk meg a fiatalokat gondolkodni. Segíteni kell a fiatalokat, hogy találkozzanak a váalósággal, a természettel, a szenvedéssel pl. idősotthonokban, találkozzanak az Eucharisztiával, fogadják el a világ sebzettségét. Az emberi természetünk is sebzett. Isten adott nekünk egy arcot, egy életet, egy lehetőséget, de mosolyognunk nekünk kell vele, nekünk kell a legjobbat kihoznunk belőle. Adjunk hálát a kincsért amit kaptunk, anyanyelvünkért, nemi identitáunkért, létünkért, arra születtünk, hogy megtanuljunk szeretni zárta gondoaltait Székely János.
Az első napon a résztvevők Eberlein Éva, Dr. Pécsi Rita, Dr. Gorove László és Kriszta valamint Dr. Papp Miklós előadásait hallhatták.
Az esti szentmisét János püspök atya mutatta be, aki szentbeszéde középpontjába az imádságot helyezte. Beveztő gondolatában a nap szentjét Boldog Bódi Mária Magdolnát emelte ki, akinek az életét áthatotta az ima és az Eucharisztia. Ahogy Magdi, mi is engedjük, hogy belénk is beáradjon az Isten fénye, mert Ő az identitásunk forrása, az erkölcsi parancsok eredete. Be kellene fogadnunk Isten fényét, ha találkozni akarunk vele. Istenhez, a forráshoz kellene vezetnünk minden testvérünket. János püspök a prédikációjában az imádságot ahhoz hasonlította, mint amikor egy kisgyermek a rét túloladalán meglátja az édesapját és felkiált, abba, atya, majd odafut hozzá és átöleli, az imádság boldogító találkozás, Isten ölelése. Minden ami az életben értékes és fontos ingyenes, ilyen az élet, az imádság, a mosoly. Az Isten előtt átélhetem igazi identitásomat, az lehetk aki igazán vagyok, olyan lehetek, mint egy kisgyerek. Milyen szép lenne, ha a családok otthonai esténként kinyilnának az ég felé és megnyilnának a gyermekszívek az Isten felé. Egy gyerek legfőbb nevelője az Isten. Amit egy szülő nem mindig tud megtenni, azt az Isten megteszi. Kimondani azt a szót Abba, annak súlya van, azt jelenti Te vagy az én Teremtőm, akármit kérsz megteszem. Ahogy Jézus is a Getszemáni kertben újra kimondta Abba, Atyám, minden lehetséges, de ne úgy legyen ahogy én akarom, hanem ahogy te, ezeknek a szavaknak súlya van. Nem mindig könnyű ezeket kimondani. A prédikáció összegzéseként így fogalmazott püspök atya: Imádkozni azt jelenti, kinyitjuk a szívünket az ég felé, akkor is amikor nehéz.
A szentbeszédet ITT meg lehet hallgatni.
A napot a szentmise után közös rózsafüzér imádság majd dicsőítő Szentségimádás zárta.