Mindenszentek estéjén ökumenikus megemlékezést tartottak a temetőben az elhunytakért. A katolikus egyházat Dr. Székely János megyéspüspök és Hartai Gábor szalézi plébános, az evangélikus egyházat Torma-Hasza Mónika és Riczinger Péter lelkészek imádkoztak a halottakért. 

Püspök atya beszédében a halottak napját az élők napjának nevezte. Akik a halál titokzatos kapuját átlépték, Istenben vannak. Van helye a gyásznak a fájdalomnak a könnyeknek. Jézus Lázár sírjánál könnyekre fakadt, megrendült. Ha egy kicsit is szeretünk valakit az életben, természetes, ha megrendít az Ő elengedése a másik világba. Fontos emlékezni Pál apostol gondolataira: "Ne úgy gyászoljatok, mint a pogányok, akiknek nincs reményük". Amikor ma az elhunyt szeretteinkre gondolunk, úgy lássuk őket ahogy odaát vannak, végtelen örömben, ragyogó arccal, minden fájdalmon és szenvedésen túl. A féyn amit meggyújtunk, Jézus húsvéti fényét a feltámadást jelzi. Jézus keresztje és feltámadása, az emberi történelem legnagyobb történése. Sírokon meggyulladó fények, Krisztus fényét jelzik. Ez a nap a köszönet napja, a sírok mellett megállva, köszönjük meg, amit általuk kaptunk. Későn fedezzük csak fel azt a kincset, ajándékot, amit egy-egy ember jelent számunkra. Ez a nap az ígéretek napja is. Halottak napja szembesít azzal, hogy az életünk véges, múlandó, amíg élünk addig kell sok jót tennünk. Mennyi minden elmúlik. A szeretet és a tettei maradnak meg örökre.

A beszéd ITT meghallgatható!