"Hordozzuk mi Jézust a hitünkben, a szívünkben, a tetteinkben, a szeretetünkben, az életünkben. És Jézust hordozván megyünk az Egek Istene színe elé. Megyünk az Atyához, hogy megjelenjék bennünk, a mi kezünkben hordozottan, az életünkben, a tetteinkben felragyogva az Örök Ige, megjelenjék az Atyának a kedves Fiú. Menjünk így életünk útján, ünnepeljük a megjelenést. Ünnepeljük, mint az agg Simeon a bennünk ragyogó Világosságot, és az Örök Fénybe, a végtelen Isten színe elé lépjünk Krisztussal, az élő Kegyelemmel a szívünkben, az életünkben. S akkor bennünk is törhetetlen lesz a vigasztalás és az öröm. A mi szemünk is ujjongó örömet lát, meglátja az Üdvösséget."

Mal 3,1-4

Zsid 2,14-18

Lk 2,22-40

Karácsonykor emberi testben megjelent az Isten - ezt ünnepeljük. És megjelent az emberi szívben, a hitünk fényében, a szeretetünk tüzében és a reményünkben. Erre gondolunk a bölcsek látogatásakor. Megjelent egészen a mi emberi nyomorúságunk mélyében, a halálba elmerülten. Ezt ünnepeljük Jézus megkeresztelkedésekor. És ma ismét megjelenést ünnepelünk: megjelent Jézus a templomban. Megjelent az emberré lett Isten az egek Istenének, megjelent a Fiú az Atyának. S amikor így jelent meg, amikor Isten színe előtt áll, emberkezek hordozzák. Hordozza Őt az édesanya, Mária. És hordozza Őt a nemzeteket, bennünket jelképező agg Simeon.

Hordozzuk mi Jézust a hitünkben, a szívünkben, a tetteinkben, a szeretetünkben, az életünkben. És Jézust hordozván megyünk az Egek Istene színe elé. Megyünk az Atyához, hogy megjelenjék bennünk, a mi kezünkben hordozottan, az életünkben, a tetteinkben felragyogva az Örök Ige, megjelenjék az Atyának a kedves Fiú. Menjünk így életünk útján, ünnepeljük a megjelenést. Ünnepeljük, mint az agg Simeon a bennünk ragyogó Világosságot,és az Örök Fénybe, a végtelen Isten színe elé lépjünk Krisztussal, az élő Kegyelemmel a szívünkben, az életünkben. S akkor bennünk is törhetetlen lesz a vigasztalás és az öröm. A mi szemünk is ujjongó örömet lát, meglátja az Üdvösséget.

Mert amikor Isten előtt megjelenik Isten, amikor az Örök Atya arca elé lép a kedves Fiú, és mi hordozzuk Őt, bizonnyal bennünket is átölel az Örök Szeretet, és önmagáénak ismer. Mi is megjelenhetünk ekkor félelem nélküli szívvel a Szeretet színében. Mi is ott állhatunk, és mindörökké magasztaljuk Őt, ujjongó örömmel, mint Mária, törhetetlen vígasszal, mint az agg Simeon. Ámen.

Fotó: www.magyarkurir.hu