"A mi igaz Bárányunk nyomába lépve megyünk a Mennyei Jeruzsálem széles útján a Trónhoz, megyünk az Atyához. Megyünk abban a körmenetben, amely körmenetben zúg az alleluja: Üdv teneked Bárány, aki megváltottál minket, a mi Istenünknek, a mi Atyánknak országává tettél bennünket. Követjük a Bárányt abban a körmenetben, amely körmenet a mi életünk tettei. A mi tetteink teszik meg ezeket a lépéseket, jótettek és fohászok, bizalmak és reménykedések. Megyünk az igaz Bárány nyomában. Mindannyian az Ő fényébe öltözködünk hófehéren, és ott állván a Trónnál szüntelen, egyetlen ajakkal kiáltjuk az áldottak énekét: Üdv, ó Üdvözítő, üdv teneked Isten."

Áldott éj. Valóban áldott ez az éjszaka.

Az éjszaka mi magunk vagyunk, az ember, minden kicsinységünkkel, minden fájdalommal, minden teherrel.

Az éjszaka mi magunk vagyunk, a bűneinkkel.

De mi, a kicsinyek, a vakok, a bűnökkel terhelt ember, mi, akik éjszaka vagyunk, a halál éjének sötétjében járunk, mi odamentünk Krisztus keresztjéhez, és alámerültünk Krisztus halálába.

Krisztus halála pedig megáldott minket.

Mert Krisztus halála az Élet, Krisztus halála szent és dicsőséges,

Krisztus halála romlatlan.

A kereszten függő Krisztus, a Szent, az Erős, a Halhatatlan, Ő az Isten.

És mi hozzá megyünk.

Hozzá megyünk kicsinyen, elesetten, hozzá megyünk bénán, fájdalmakkal terhelten.

Hozzá megyünk könnyekkel, és hozzá megyünk éhesen, és szomjazva.

Az éjszaka, íme, fényes lett. És Krisztus a kereszten megáldott minket.

Áldott ez az éj.

Áldott, ó ember. Áldott a te kicsinységed, és minden sajgó seb áldott.

Megáldott minden félelmet, és szétoszlatta a szívek homályát.

Meggyógyította a sebest, és fölemelte.

Fölemelte magához a kicsinyeket, az ölébe vette őket és becézte.

Igen, megáldott minket, a kereszten felmagasztalt Isten, a mi Istenünk, az Úr Krisztus.

Valóban áldott ez az éj, mert feltámadtunk, mert örök életet élünk, mert Isten fiai lettünk.

És most a mi igaz Bárányunk nyomába lépve megyünk a Mennyei Jeruzsálem széles útján a Trónhoz, megyünk az Atyához.

Megyünk abban a körmenetben, amely körmenetben zúg az alleluja: Üdv teneked Bárány, aki megváltottál minket, a mi Istenünknek, a mi Atyánknak országává tettél bennünket.

Követjük a Bárányt abban a körmenetben, amely körmenet a mi életünk tettei.

A mi tetteink teszik meg ezeket a lépéseket, jótettek és fohászok, bizalmak és reménykedések.

Megyünk az igaz Bárány nyomában.

Mindannyian az Ő fényébe öltözködünk hófehéren, és ott állván a Trónnál szüntelen, egyetlen ajakkal kiáltjuk az áldottak énekét: Üdv, ó Üdvözítő, üdv teneked Isten.

Ámen.

2026. április 4. Takács Gyula plébános atya