Sarlós Boldogasszony ünnepét követő vasárnap a búcsúi szentmisét Csupor Márton újmisés atya mutatta be, majd a szentmise végén újmisés áldásban részesítette a jelenlévőket.

Marci atyát Wimmer Roland apát-plébános és Böröcz Miklós, a tanácsadó testület elnöke köszöntötte a szentmise elején. Roland atya jótanácsokkal, szeretettel teli intelmekkel bocsátotta útjára az egy éven át a Főplébánián diakónusi szolgálatot teljesítő újmisés lelkipásztort.

Apát Úr köszöntője ITT meghallgatható!

Marci atya Lukács evangéliumának a történetéről szólva elmondta, az evangélista egy fiatal lányt rajzol le az olvasó elé, aki rokonát látogatja meg. A találkozásból öröm és hálaadás fakad. Ez az út nem csupán két település közötti szakasz, hanem két szövetség, két ember, két élet; tulajdonképpen az ég és a föld összeér. Mária nem egy egyszerű utat tett meg. Az Isten otthont keres a világban, köztünk. Isten nem mond le az emberről. Isten újra és újra szeretne visszatérni, hogy köztünk lakást vehessen. Az angyal belép a názáreti házba, az Isten emberi szívet akar. Mária lesz az új frigyláda, élő templom. Az evangélium elmondja, Mária útra kel, elmegy rokonához Erzsébethez. Mária nemcsak titokban őrzi, ami vele történik, hanem továbbadja örömét. Ahol Isten jelen van, ott megszűnik az önmagunk körül forgás és elkezdődik az az út, hogy a másik ember felé forduljunk. Mária úton volt, nem tudjuk, milyen hosszú volt, milyen kihívások voltak, azt tudjuk, hogy ő már nem ugyanaz, mint az angyal szava előtt. Ettől kezdve minden lépését Isten jelenléte hatja át. Nem ő viszi Krisztust, hanem bizonyos értelemben Krisztus viszi őt. Amikor engedjük, hogy az Úr bennünk lakást vegyen, Ő kezd el vezetni olyan úton, amiről korábban nem gondoltuk, hogy egykor küldetésünk lehet. Az Erzsébettel való találkozás tetőpontján Mária elmondja a Magnificatot. Ez annak az embernek az imája, aki megtalálta azt a helyet, ahol a lelke otthonra lelhet. Akit megérint az Úr, ott lassan elhallgat az én, megszólal bennünk a dicsőítés. Mária az imádkozó egyház előképe. Van-e olyan hely az otthonunkban, ahol az Isten megszólít? Van-e olyan csendes idő a napjainkban, amikor tudunk Istenre figyelni? Meg tudjuk-e hallgatni a másikat? Ha ezek ott tudnak lenni az otthonainkban, akkor nagyon is él az a közösség, amiben benne vagyunk. Tanítson meg az Isten arra a szeretetre, ami nem csak birtokolni akarja Krisztust, hanem meri a világban küldetésként elhordozni! Ha ezekben elmélyülünk, megszülethet családjainkban ugyanaz a csoda, mint egykor Zakariás házában. Az emberi találkozásból Isten jelenléte születik, házainkból otthonok lesznek, a szíveinkből pedig élő templom, amiben maga az Isten vehet lakást. 

Márton atya szentbeszédét ITT lehet visszahallgatni!

A szentmise ünnepélyességét zenei szolgálatukkal Lakner-Bognár András és Melega Gabriella Anna OP nővér emelték.