Pongrácz Benedek atya, a szentgotthárdi Nagyboldogasszony Plébánia káplánja mutatta be július 5-én délben a mozgássérültek szentmiséjét a székesegyházban.
A szentmisén a mozgásukban korlátozott vagy egyéb fogyatékossággal élők és családjaik vettek részt.

Reményik Sándor: Csendes csodák című versével kezdte Benedek atya szentbeszédét:

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Ezt követően az elhangzott evangéliumi szakaszt három részre bontotta: az első, ahogy Jézus az Atyát magasztalta. Ezért dicsőíti Istent Jézus, mert a kinyilatkoztatást odaadta a kicsinyeknek. Jézus az Atyával való kapcsolatába is engedett betekintést. Ebben a kapcsolatban az, aki ismeri a Fiút, onnantól ismeri az Atyát is. Végül egy meghívást hallunk: jöjjetek hozzám, akik teher alatt vagytok és megfáradtatok. Egy szép utat látunk. Olyan, mintha az Isten az emberért végezné mindennapi imáját. A mi éltünkben ennek az útnak a fordítottját tudjuk megélni. Mi az Atya nélkül nem tudunk élni. Ebben a szentírási részben a kicsinyek pontosan tudják, hogy Isten értékrendje nélkül nem tudják az életüket élni. Az istenkapcsolat az Atya előtt kicsinnyé tesz bennünket. Isten nélkül nem tudunk élni. A kicsinységünket úgy tudjuk megélni, hogy az tud minket naggyá tenni. Jézus a kapcsolatba hív meg minket, az Atyával válunk bölccsé, okossá. 
Felfedeztük-e már, hogy Jézus kegyelmével gazdagít minket? Felfedeztük-e már, hogy kicsinynek lenni Isten előtt jó dolog? Nézzünk rá erre az útra, és lássuk meg, hol tartunk! Mindannyiunk életében vannak terhek és igák. Van, amit jó hordoznunk, vannak, amelyek tanítanak, vannak, amik gátolnak, de vannak, akik mellettünk vannak, és azt a terhet nem kell egyedül hordoznunk. Ami Istentől származik, az az ember életében nem hozhat rossz dolgot, hanem az üdvösségünkért kapjuk. Ezekben a terhekben, igákban, nehézségekben, a korlátainkban is ott kell hogy legyen az Isten. Isten nélkül kevesek vagyunk. Lehet a kegyelem közvetítője olyan eszköz, amelyben Istent fel tudjuk ismerni, ahol megérezhetjük Istent, az Ő szeretetét. Szent II. János Pál pápa mondta: az irgalom másik neve a szeretet. Irgalmasnak lenni azt jelenti, tiszta szívvel látni a másikat, úgy hordozni a másik terheit. A mi életünkben mik ezek a terhek, amiket szeretnénk Jézusra rábízni? Hol kérjük az Ő kegyelmét? Hol szeretnénk Őt látni a mi életünkben, hogy lépjen be, hogy megtapasztaljuk, hogy abban a teherben Ő van segítségünkre, így mutatja meg az Ő alázatos, irgalmas szívét? Isten nem közömbös az ember teher- és kereszthordozásában. Vajon mik azok a terhek, amelyek kapcsán számítunk Istenre, hogy segítsen hordozni az életünkben? Tudjunk nyitott és igaz szívvel Istenhez fordulni!

A szentmise után a Székesegyházért Alapítvány tagjai szeretetvendégséggel kedveskedtek a résztvevőknek.

Benedek atya szentbeszéde ITT visszahallgatható!