Ezzel a gondolattal készült emléklap, a június 8-án Pünkösdvasárnap déli 12 órakor megtartott ünnepi búcsúi szentmisére, melyet a Zala vármegyei Pusztaszentlászló határában lévő Nagyboldogasszony Válicka-Puszta-i Pörneczi család kápolnájának 100. évfordulóján tartottak.

Pusztaszentlászló Zalaegerszegtől 25 kilométerre délre, az Alsó-Válicka-patak völgyében fekszik, a Becsehely-Bak közti 7536-os út mentén. Különálló településrésze Válickapuszta, amely a határában induló patakok (Alsó- és Felső-Válicka) névadója; nevezetessége a Püspöky-kúria, a hozzá tartozó kis templommal és legyesbényi Püspöky Grácián 1848-49-es szabadsághős emlékhelyével.

A legenda szerint a kunok üldözte László király az egykor a falu jelenlegi temetője helyén állt kolostorból vezető alagúton keresztül szabadult meg üldözőitől. A kunok megtorlásként a kolostort lerombolták. Innen ered a névben a puszta előtag. A település a seregét összeszedő, a kunok felett győzedelmeskedő, később szentté avatott királyról kapta a Szentlászló nevet. Még annyit tudni illik, hogy a Zala vármegyét átszelő Válicka-patak a két egyházmegye, a Szombathelyi Egyházmegye és a Veszprémi Érsekség határa is egyben.

Röviden a hely története: a terület 1356-ban már jegyezve volt, az 1700-as években az összeírt családok száma 37 volt. 1937-ben a Pusztaszentlászló faluban katolikus iskolát építettek, ami azóta is működik, de már nem katolikus iskolaként. Ezen Zala vármegyei település mellett található a Válicka-puszta-i kápolna.

A Kenyeriben élő Pörneczi család tagja - Pürneczi István és Balogh Mária házasságot kötöttek. 13 gyermekük született. A jól gazdálkodó családnak lehetősége volt a Zala vármegyei birtokot bérbe venni. Nehezen tudtak eljutni a szomszédban lévő templomba szentmisékre, így gondoltak arra, hogy a területükön vagy közelében egy kápolnát építsenek. Ami megvalósításához megerősítést adott, hogy 1925-ben XI. Pius pápa meghírdette a 23. szentévet. A jó módban élő földbirtokos és felesége eljutott az 1925 márciusában Rómában szervezett zarándoklatra is. A zarándoklatról visszatért házaspár korábbi elhatározása ezalatt a tíz nap alatt konkrét tervvé változott. Szinte azonnal megkezdték a munkákat: beszerezték a szükséges engedélyeket, kijelölték a területet és három hónapnyi megfeszített munka után elkészült a régóta áhított kápolna a Válicka völgyében. Felszentelésére 1925. június 13-án került sor. A neogót stílusban épült kápolna homlokzatán keskeny torony található. A bejárat lépcsőjét két imádkozó angyalka őrzi.

A család leszármazottjai ma is szép számban élnek, ápolva az ősök emlékét. Sághegyi Gellért söjtöri plébánossal közösen, sikerült egy méltó ünnepet szervezni a kápolna szentelésének 100. évfordulójára. A család és a söjtöri plébános folyamatosan rendben tartották a kápolna területét. Karban tartva a kápolna állagát, egy szép méltó környezetet biztosítva. 

Június 8-án Pünkösd vasárnapra meghívták a környező falvak, híveit. Természetesen a leszármazottak közül is, szinte mindenki jelen volt az ünnepen. A legkisebb leszármazott keresztelőjét is ezen a napon, itt a kápolnában tartották meg a szentmise előtt, az ünneplők körében.

Az ünnepre meghívást kapottt Márfi Gyula nyugalmazott érsek, mint a közeli Válicka-Puszta egyik falujának Pördeföldjének szülöttje. Érsek úr nagy örömmel fogadta a meghívást. A szentmise főcelebránsa is ő volt. Még természetesen bekapcsolódott a szentmise liturgiájába, Sághegyi Gellért Söjtör plébánosa, Decs István kerületi esperes és Furján Gellért atya. A kántori szolgálatot Paksa Gergelyné végezte.

A meghatottságtól alig tudtak köszönetet mondani a Pörneczi család ma élő tagjai. Megemlítették, hogy a kommunizmus éveiben is eljöttek és ha titokban is, de megemlékeztek a család elhunytjairól. Megköszönték Gellért atyának, hogy távollétükben is nagy gondot fordít a kápolna rendben tartására, és többször is szentmisével ünnepli meg a Nagyboldogasszony kápolnához kapcsolódó ünnepeket. Megköszönték Pusztaszentlászló híveinek az ünnep megrendezéséhez nyújtott segítséget, a polgárőröknek a terület biztosítását, minden ünnepló jelenlévőknek, aki a közeli falvakból vagy távolabbról érkeztek. Az ünnepi szentmise végén Horváth Jánosné hitoktató a gyermekekkel pünkösd lévén, a néphagyomány szerint egy kis pünkösdi műsorral kedveskedett. Majd végül, mivel ebéd időben tartották az ünneplést, a szervezők agapéra hívták a jelenlévőket, s vasárnap lévén rántotthúsos szendviccsel, süteménnyel és itallal kínálták a jelenlévőket.

Befejezésül még említésre méltó, hogy Püspöki Grácián az 1848-49-es honvéd hadnagy, aki 1861-ben Pusztamagyaródon hunyt el, a kápolna közelében lévő temetőben nyugszik. A sírja a Nemzeti Örökség Intézete által védett, és a 2008/49-es határozat alapján védett sírhely a Nemzeti Örökség Intézete szerint.

Reméljük a Pörneczi családhoz hasonlóan, sok magyar család őrzi ősei emlékét.