1985. szeptember 29-én szentelte fel Luigi Poggi érsek, pápai nuncius az Örök Ige templomot Csörötneken. A szinte napra pontosan 40 éves évfordulóra ünnepi hálaadó szentmisével emlékeztek a csörötnekiek és a plébániához tartozó fíliák hívei szeptember 28-án, vasárnap délelőtt. A szentmise főcelebránsa Fekete Szabolcs Benedek püspök atya volt, vele szolgált az oltárnál a "templomépítő" pap, Dr. Takács Gyula atya, aki immár 45 éve ápolja a helyi hívek lelkét. A falu korábban a Rábagyarmati Plébánia fíliájaként tartozott őhozzá, 2007-től pedig a Csörötneken alapított plébánia plébánosaként teljesíti papi szolgálatát.

Czotter-Szukics Mónika egyházközségi képviselő köszöntötte szívmeleg szavakkal Szabolcs püspököt a szentmise elején a plébánia hívei, Csörötnek lakossága nevében, és kérte, hogy áldja meg az évforduló alkalmára Gyula atya által megtervezett, Malika nővér által elkészített oltárképet, amely a megfeszített Jézus keresztje körül elhelyezett táblákon János evangéliumának első 18 versét tartalmazza. E templomban minden az Örök Igéről, Isten hozzánk intézett szavairól, általa hozzánk küldött fiáról, Jézusról szól. Különös aktualitást ad mindennek a mai ünnep, Szentírás vasárnapja, a Szent Jeromos emléknapjához közeli időpont.

A szentmisén a Magyarlak-Csörötnek Általános Iskola tanulói működtek közre, Kovács Sándor a "Templom csendje" c. versét szavalták el a harmadikos fiúk és leányok, valamint egyházi énekeikkel az iskola Vidám Angyalok kórusa tette még emelkedettebbé az ünnepet.

Püspök atya szentbeszédében legelébb is megnyugtatta a szép számban jelenlévő gyerekeket, hogy nem matekórát jött tartani, de kicsit a számokról is fog beszélni. Isten nem él a számok bűvöletében, nem számolja azt sem, mikor, mennyien vagyunk a templomban. Jelenleg ugyan a zsugorodás időszakát éljük, jóval kevesebben járunk szentmisére, fogyatkoznak falvaink, városaink, az országunk lakossága is. Ám nem ezek a számadatok a fontosak, hanem az, hogy példát mutassunk, mind, akik itt vagyunk. Életünk tükrözze hitünket, hogy mások által követésre méltók legyünk. Viselkedésünk, tetteink, sok apró jócselekedetünk, ami kedves Isten előtt, ezekből építkezzünk, mi kevesek. Reményik Sándor pontosan 100 évvel ezelőtt született versében kapunk biztatást ma is érvényesen mindehhez: "Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!" A csörötneki példa jól mutatja, itt a szorgalmas, jólelkű, tettre kész hívek, az elődök és papjuk "nem hagyták", és annak a kornak a nehezítő körülményei ellenére is templomépítésbe fogtak, és fel is építették Isten hajlékát, többek között nekünk, ma itt ünneplőknek. És az "iskolát sem hagyták", a falvakban megszűnő kisiskolákról szóló beszámolók között üdítő színfoltot képvisel az egyre bővülő tanulói létszámú helyi iskolai közösség, köszönhetően a falvak lakóinak, és főképpen az ott dolgozó nevelők szeretetet közvetítő, elhivatott munkájának.

A szentmise zárásaként a helyi közösség nevében Gyula atyát köszöntötték a hívek, ajándékkal, virágcsokorral mondtak köszönetet a templom felépítéséért, az elmúlt 40 év szolgálatáért, a templom gondos fenntartásáért, és nem utolsó sorban a mai ünnep megszervezéséért. Kanonok úr válaszában a hívek odaadó segítségét emelte ki, hálás mindenkinek, aki adományaival, kétkezi munkájával, bármilyen hozzájárulásával széppé tette a mai napot. E háláról a templom bejáratánál elhelyezett emléktábla tesz bizonyságot a jövő nemzedékek számára.

Szeretetvendégségre hívta meg a jelenlévőket Gyula atya a szentmise után, lehetőséget teremtve jó hangulatú beszélgetésekre is püspök atyával. A szép napsütéses időben sokáig időztek még a hívek, elfogyasztották a jó szívvel készített házi süteményeket, pogácsákat. Fotók készültek emlékül a mai napra, a plébánia Szent Antal Karitászcsoportja és a Caritas Junior iskolások csapata közös fotóra kérték Szabolcs püspököt, aki a Katolikus Karitász elnöke ez év tavasza óta, ő pedig szívesen tett eleget e felkérésnek.

Sokáig emlékezetes ünnepe volt a mai minden helybélinek, a Csörötnekről, Magyarlakról, a plébánia más falvaiból érkezett híveknek, felnőttnek, gyereknek egyaránt. Püspök atya tanítása, plébánosunk elkötelezettséget sugárzó szavai követendő útravalóul szolgáltak mindannyiunk számára, remélhetően hosszú ideig hűségben kitartó útravalóul.

Szöveg: Frigy József