Mindszenty József 1892. március 29-én született Csehimindszenten, Pehm József néven. A szombathelyi premontrei gimnáziumban érettségizett, majd a katolikus papnevelő intézetben tanult tovább. 1915. június 12-én szentelték pappá. Káplánként Felsőpaty községben teljesített szolgálatot, majd a zalaegerszegi állami főgimnázium hittantanáraként dolgozott.

1918-ban saját hetilapot indított Zalamegyei Újság néven és aktív munkát végzett a Katolikus Néppártban. Eredményes és nagy hatású szervezőmunkája miatt, amelynek során kiállt a keresztény értékeken nyugvó politikai eszmény és célok mellett a rendőrség 1919. február 9-én letartóztatta és szülőfalujába száműzte. Csak a proletárdiktatúra bukása után térhetett vissza Zalaegerszegre, amelynek 1919. októberétől plébánosává nevezték ki. 25 évig látta el ezt a feladatot. A lelkipásztori munka mellett aktív közéleti tevékenységet is kifejtett. Szót emelt a kormány társadalom- és birtokpolitikája, valamint a nemzetszocialista és nyilas propaganda ellen. A zsidóüldözés idején néma tüntetésként rendszeresen mutatkozott nyilvánosan, sétált karonfogva a plébániája szomszédságában lakó rabbival.

1942-ben magyarosította nevét Pehmről Mindszentyre, szülőfaluja iránti tiszteletből.

1944. március 5-én nevezte ki XII. Pius pápa a veszprémi egyházmegye püspökévé. Lehetőségeihez mérten tiltakozott és a Püspöki Karral együtt igyekezett megakadályozni a magyar zsidóság elhurcolását. Dunántúli főpásztoraival közösen memorandumot intézett a kormányhoz a harcok beszüntetésére. Bátor kiállása miatt 1944. november 27-én letartóztatták. Veszprémben. Sopronkőhidán és Sopronban raboskodott mielőtt 1945. április 1-én kiszabadult volna.

XII. Pius pápa 1945. október 2-án nevezte ki Mindszentyt esztergomi érsekké és ezzel együtt Magyarország hercegprímásává.

1945. október 7-ei székfoglalásakor így nyilatkozott: "Akarok jó Pásztor lenni, aki, ha kell, életét adja juhaiért, Egyházáért, hazájáért. Akarok lenni népem lelkiismerete. Ébresztgetem nemzetünk megszentelt hagyományait, amelyek nélkül egyesek talán igen, de a nemzet nem élhet."

Sokat fáradozott a háború okozta sebek enyhítésén, megragadva minden hazai és külföldi segítséget ehhez. 1946. február 18-án XII. Piusz pápa bíbornoki rangra emelte.

Kiállt a szovjet befolyás és a kommunista diktatúra előretörése ellen, a vallás szabad gyakorlása, az egyház tekintélye és közéleti jelenléte, valamint a keresztény és nemzeti értékek védelme érdekében. Fontosnak tartotta a hitélet fellendítését, az egyházi iskolás és közösségi szervezetek támogatását és a magyar nemzeti érdekek védelmét.

Miután bejelentették az egyházi iskolák államosítását nem engedte, hogy papok és szerzetesek tanítsanak az intézményekben. Többek között így vált fő ellenségévé a hatalomnak.

1948. december 26-án tartóztatták le a bíborost. Az Andrássy út 60-ba szállították, ahol két hétig állta a kínzásokat, melyekkel a koncepciós peréhez készített, hamis vádak alapján összeállított "beismerő vallomás" aláírására akarták kényszeríteni. "Éjjel 11 óra. Megint kihallgatásra visznek, 72 órás nem alvás és az állandóan megismételt gumibotozások után. A vallatás tárgya egész éjjel az összeesküvés és kémkedés. Most már teljesen magamra maradtam, kimerülten és elcsigázottan. Egyedül kell érvelnem, amikor újra és újra elém rakják aláírásra a hegymagasságúvá nőtt jegyzőkönyvkötegeket. Amíg az aláírást megtagadom Décsi alezredes éjjelenként 2-3 ízben is átad a kínzómnak, aki felugrik, visz a cellámba, levetkőztet, leteper és kéjes gyönyörűséggel záporozza rám az ütéseket. Fizikai megtörésemre szolgál egy másik kegyetlen módszer is, nem engednek aludni."

1949. február 3-8. között zajlott nagy nemzetközi felháborodást keltett koncepciós pere, melynek végén életfogytiglani fegyházra ítélték.

Nyolcéves rabságának nagy részét a budapesti Conti utcai börtönben, utolsó két évét meggyengült egészsége miatt szigorú házi őrizetben töltötte, átmenetileg a Mecsekben fekvő Püspökszentlászlón, végül a Börzsönyben található Felsőpetényben. Itt érte az 1956-os forradalom és szabadságharc, melynek köszönhetően október 30-án kiszabadult fogságából. November 3-án intézett rádióbeszédet a nemzethez. Másnap november 4-én hajnalban a bíborost a Parlamentbe hívták, ott tartózkodott, amikor a szovjet offenzíva elérte a fővárost. Titkárával, Turchányi Egonnal együtt a közeli Szabadság téren lévő amerikai követségre ment, ahol menedékjogot kapott. A következő 15 évet itt töltötte. 1971. szeptember 28-án hagyta el hazánkat. Rövid római tartózkodást követően Bécsben a Pázmáneumban élte le hátralévő éveit. Innen utazott szerte a nagyvilágba, hogy jelenlétével, személyes példájával, szavaival, tetteivel erősítse a világban szétszóródott magyar közösségeket.

1974. februárjában VI. Pál pápa jogi értelemben megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket. A döntést Mindszenty elfogadta és többé nem használta magyarországi címeit. Ugyanebben az évben jelent meg önéletrajzi könyve: Emlékirataim címmel.

1975. május 6-án halt meg Bécsben. Földi maradványait Máriazellben temették el. Majd miután a kommunista rezsim megdőlt hazánkban hamvait 1991. május 4-én helyezték el a Prímási Bazilika érseki sírboltjában.

Forrás: www.mindszentyalapitvany.hu