1893-van született Kecskeméten. Középiskoláit szülővárosában, a teológiát Vácott és az Augustineum tagjaként a bécsi egyetemen végezte.
1915. október 14-én szentelték pappá. 1917-től 1928-ig a váci püspök udvari káplánjaként 1928-tól 1944-ig pedig szülővárosa, Kecskemét plébánosaként működött.
1944. március 17-én nevezte ki XII. Piusz pápa szombathelyi püspökké. Püspöki székét március 25-én foglalta el. Mint szombathelyi püspök a háború ideje alatt a Muravidék apostoli adminisztrátori feladatát is ellátta.
Legfontosabb feladatai egyikének tekintette a havi papi rekollekciók bevezetését, amelyeken tizenkét éven át ő maga adta az elmélkedéseket.A háború végén nagy anyagi áldozatokat vállalt a menekültek segélyezésére.
1945. március 4-én bombatalálat érte Székesegyházát. A romeltakarítás és a templom újjáépítése szinte azonnal megkezdődött és hatalmas összefogással, óriási erőfeszítéssel sikerült elérnie, hogy Mindszenty József hercegprímás 1947. szeptember 7-én a szerkezetében kész épületet felszentelhette.
A diktatúra sötét éveiben a modus vivendi politikáját követte: igyekezett elkerülni a közvetlen konfrontációt az államhatalommal, de lehetőségig védte papjait is. Részt vett a II. Vatikáni Zsinat ülésein valamint 1964-ben a bombay-i Eucharisztikus Kongresszuson. 1964-ben Winkler Józsefet nevezték ki az idősödő és egészségileg némileg megrendült Kovács Sándor mellé segédpüspökként.
Miután a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1966-ban felállította az Országos Liturgikus Tanácsot, első elnökének őt tették meg. 1965-ben Isten embere címmel jelentek meg válogatott papi rekollekciós elmélkedései.
75. életévéhez közeledve 1968-ban benyújtotta lemondását.1972 márciusában nyugalomba vonult, pihenését azonban csak rövid ideig élvezhette: 1972. december 24-én elhunyt.